RÓLAM
Niberaina vagyok.
Azoknak az embereknek kísérője, akik mindig érezték, hogy az élet több annál, mint amit eddig megtapasztaltak.
Akik valahogy kilógtak a sorból, de nem gyengeségből, hanem erőből. Akik sokat adtak másoknak, és közben gyakran önmaguk rovására működtek. Akik már számos utat végigjártak, mégis érzik: van egy mélyebb rend, amihez vissza lehet kapcsolódni.
Híd vagyok a hétköznapi világban való boldogulás és a belső, tudatos jelenlét között.
Abban tudlak kísérni, hogyan lehet egyszerre stabilan jelen lenni az életben és közben hűnek maradni ahhoz, ami belül igaz.
AZ UTAM, RÖVIDEN
Az út, ami idáig hozott
Sokáig úgy éreztem, nem igazán fér bele a világomba az, aki vagyok.
Korán megtanultam visszavenni magamból, alkalmazkodni, és elnyomni azt, ami természetesen jött volna belülről, csak hogy elfogadható legyek mások számára.
Közben megtanultam nagyon erősen figyelni a környezetemre. Ma már látom: hosszú ideig egyfajta „túlélő üzemmódban” működtem, ahol minden apró rezdülésnek jelentősége volt. Ez az éberség egyszerre segített és tartott is fogva.
Idővel olyan belső stratégiákat alakítottam ki, amelyekkel működni tudtam a világban, miközben legbelül gyakran csak próbáltam egyben maradni.
A kezdetek, a múlt
Sokáig nehezen nyíltam meg, és inkább visszahúzódtam a világból. Belül erős feszültséget éltem meg aközött, aki voltam, és akinek lennem „kellett volna”.
Ebben az időszakban testi szinten is megjelent a belső nyomás: visszatérő migrén, pánik, emésztési nehézségek kísérték a mindennapokat. Ma már látom: ez egy hosszú ideig tartó túlélő üzemmód része volt.
Később egy férfias, erős szakmai irányba mentem tovább, a BME-n végeztem, majd az üzleti világban helyezkedtem el. Kívülről ez egy stabil pályának tűnt, belül viszont sokszor idegenséget és állandó bizonyítási kényszert éltem meg.
Az átalakulás, úton vagyok
Ekkor már nagyon erősen éreztem, hogy az addigi működésem nem fenntartható. Valami bennem sürgetően változást kért.
Ebben az időszakban lett családom, és rövid időn belül ikreim születtek. Ez egy rendkívül intenzív időszak volt, különösen egy már korábban is kimerült idegrendszer számára.
Ekkor még gyakran megjelentek pánikrohamok, és voltak pillanatok, amikor minden erőm határán voltam.
Már évek óta viseltem 108 szemes mālākat, de akkor még nem volt része a mindennapjaimnak a tudatos gyakorlás. Ebben az időszakban kezdtem el mantrákat hallgatni és énekelni a gyerekeimnek.
Valami ekkor kezdett el megváltozni. Nem hirtelen, inkább észrevétlenül.
Ekkor fordultam először igazán tudatosan a védikus irány felé. Még nem volt bennem erő a teljes átalakuláshoz, és a túlterhelt idegrendszeri állapot is még évekig megmaradt, de ezek a pillanatok adtak először levegőt.
A jelen: megváltoztam
Az út során fokozatosan helyreállt bennem az idegrendszeri biztonságérzet. Az évek alatt végzett önismereti és belső munkák hatására kialakult bennem egy finom belső jelzőrendszer, amiből ma már időben észreveszem, ha túlterhelődöm.
Sokkal gyorsabban vissza tudok kerülni egy stabilabb állapotba, és már nem visz el hosszú időre a kibillenés.
Megtanultam figyelni a saját határaimra, és a testi-lelki jóllétemet nem háttérbe szorítani, hanem alapként kezelni.
Az életem ma sokkal letisztultabb, fókuszáltabb és belülről vezetett. Nem rángat a külvilág. Kevésbé fáradok el, tisztábban gondolkodom, és stabilabban tartom a figyelmemet.
Most abból élek, amit képviselek: egy önazonos, belülről inspirált működésben, ahol a munka, az élet és a belső világ nem külön válik, hanem összekapcsolódik.
Amit most adok tovább másoknak, az ebből a tapasztalatból születik: hogyan lehet visszatalálni önmagunkhoz, hogyan lehet meghúzni a határokat, és hogyan lehet egy olyan életet építeni, amelyben nem kell meghasonulni önmagunkkal.
A munkám ma arról szól, hogy ebben az irányban kísérem azokat, akik érzik: már nem tudnak visszamenni a régi működésbe, de az újat még nem sikerült felépíteniük.
Mi van, ha nem rosszul működtél, csak máshogy?
Amiben hiszek
Ha érzed ezekhez az értékhez a kapcsolódást, akkor maradj velem.
Jelenlét
Hiszem, hogy az igazi változás nem erőltetésből, hanem jelenlétből születik.
Megengedés
Megengedni magunknak a pihenést, a hibákat, a bizonytalanságot - ez is része a haladásnak.
Kapcsolódás
A legnagyobb erő akkor jön, ha nem egyedül próbáljuk megoldani.
ÉRDEKESSÉGEK
3 fun fact rólam
Mindig a kutyákért rajongtam, de macskám van.
A cica talált ránk kölyök korában, rossz állapota ellenére hazáig követett. Az ételt is sokszor ott hagyta csak hogy velünk lehessen. Imádja hallgatni a mantrákat. Mivel fekete, Shungit lett a neve.
Imádok mezítláb lenni.
Mikor a fővárosban éltem, akkor is kerestem a lehetőséget a mezítlábazásra. Ahol természetes fű vagy föld volt, ott azonnal ledobtam a cipőket. Sosem fáztam fel és sosem szúrt meg semmi.
Javítottam a látásomon.
Középiskolás éveim alatt, egy nyári szünetben 3 dioptriát javítottam a látásomon. Akkor még nem tudtam, hogy a gyakorlatok honnan származnak, később döbbentem rá, hogy mint annyi minden más, ez is a többezer éves, jógikus hagyomány része.
Készen állsz a következő szintre?
Ha úgy érzed, hogy eljött az idő a változásra, és a fentiek alapján megjelent benned, hogy szívesen együtt haladnál velem, akkor nézd meg a lehetséges utakat:
Fedezd fel a lehetőségeket